Van egy elméletem...

Tudjátok, mi a legjobb?  A mai világban már mindenki blogot ír. És még mi a jó? Az, hogy mikor elkezdtem ezt az oldalt, még senki a környezetemben nem foglalkozott effajta tevékenységgel, sőt igencsak szemtengely ferdülve pillantgattak rám "ennek meg mi baja van" címen. Nos, azóta 10 -ből 9 pajtás ír blogot. Terjed ez, mint a lepra...
Egyébként nem is erről akartam én igazán írni. Kezdhetném megint ugyanúgy, hogy ezer éve nem írtam ide egy árva sort sem. Annyi, de annyi minden történt azóta, hogy a fejemben a gondolatok leginkább egy nagy fazék lecsóhoz hasonlítanak (színes, ízes összevisszaság). Az esküvő témája lefutott nálam. Magyarán szólva belefáradtam. Már megkezdtük a visszaszámlálást, pedig augusztus 16-ig sok víz lefolyik a Dunán- sok sör lecsúszik a torkon, főleg így EB idején. :) Erről jut eszembe! A minap egy 'nagyon színvonalas' női lapon szembe találtam magam életem legérdekfeszítőbb tesztjével, a nők és foci témakörében. Nohát egy furmányosan feltett első kérdésben mondhatni meg is buktam, miszerint hány sárga lap van a bírónál... na persze, így utólag már logikus a dolog. Ezek a szerkesztők tuti anti feminimek voltak, hogy ilyen tekervényesen tették fel ezt a bizonyos kérdést... szégyeljétek magatokat nőszégyenítő férfiak! A fociról jut még eszembe, hogy mikor leendő férjuram bejelentette (és itt a 'bejentette' szón van a hagsúly, mert megbeszélés lehetőségének nyoma sem volt), hogy márpedig ő EB-t fog nézni, a kötelező agyérgörcs és enyhe hisztiroham után sikoltozva menekültem volna ki a világból. Hát ki az a vadbarom aki pöttyöt kergető szitakötőket néz (kamera felső állás!). Na mára már ott tartok, hogy még én kérdem meg kér e sört, és jól szórakozok azon a sok szerencsétlenen. Leginkább azokat szeretem nézni, akik nem a labdát kergetik, hanem csak ott téblábolnak a háttérben, és ahogy mozog jobbra-balra a labda, úgy mozdulnak ők is rá ide oda illegetve-billegetve formás kis önmagukat 10 méteres távolságból, mint akik meg vannak rendesen agyilag kattanva. :) Van egy idilli kép rólam és a kollegínámról. Egy dolgos szombati napon, mikor szakadtunk meg a munkában, a melóhely kertjében üldögélünk a kispadon mi -a két szőke nő- és papucsunkból kibújva napoztatjuk lábszárunkat a verőfényben, miközen magasröptű beszélgetést folytattunk a fociról...Ez egy feledhetetlen szép pillanata volt életünknek, hát még ha ezt kedves férfi pajtásaink is látták volna. Azt már nem részletezem mire jutottunk, nehogy kitépjék szálanként a hajukat a fiúkák, de annyit azért elárulok, hogy a konzekvencia az volt, ha mi napi 8 órában fociznánk, tuti odamennék 'oszt berugnánk azt a gólt, nem a kapu fölé 2 méterrel... Akkor ennyit mára a fociról női szemmel.
Tudnék még mesélni Malackáról a hősről, de az meg már végképp senkit nem érdekel.
(leCSÓ)K a családnak.

JA! ÉS EZ IS EGY VÉLEMÉNY:
"Hogy rohadna meg a sok faszszopó spanyol antiszociális gyökér kurva tetves moslék!Az a lényeg hogy ki lesz fújva az orrotok!Nevetséges hogy ilyen bohócok kerültek a 4 közé!Sok csicska gyökér.....az oroszok innentől kezdve mindenkit elpicsáznak...A tetves geciláda (hitlerjugend)náci patkány kurvák szerdán fognak egy nagy tevefaszt szopni,ezek a nyomorék retkes hispán buzik meg csütörtökön csomagolnak és takarodnak haza....AKKOR IS CSAK AZ OLASZOK!!!!
FORZA ITALY!!!!
FORZA AZZURRI!"