Az álmaimat kergetem mióta csak az eszemet tudom. És ezt rajtam kívül mások is tudják, akik egész életemben jókat röhögnek azon, mennyire szerencsétlenül nem érem el azokat. Már óvodás koromban írónak készültem. Később persze kerültek még a palettára szakmák. De a sok száz félrelépés közt ott volt mindig az a négy, ami engem megérint. Írás, média, reklám, színház.
Írni éppen írok állandóan. (most is) Szerencsére ez nem egy olyan elfoglaltság, amihez bármi különös dolog is szükségeltetik.
Média. Na igen. Dolgoztam már tv-nél, szerkesztettem, riportokat készítettem, műsort is vezettem, és már vágtam is a végén. Az iskolában elsajátítottam az operatőrködés alapjait.
Reklám. Elvégeztem egy kiadványszerkesztő iskolát is, és azóta is rendületlenül készítem a szórólapokat és névjegykártyákat. Tv nézés közben a reklámokra kapcsolgatok, míg más inkább onnan el.
Színház. Tagja voltam (illetve örökös tagja vagyok ?) anno egy hűdejó kis társulatnak, szerepek jöttek, mentek- mindenzt persze ingyen, sőt! Igazából még nekem került pénzbe, főleg miután elköltöztem Budapestre. A távolság elszakított minket egymástól. Felvettek a Gór Nagyba, a Tháliába, Szombathelyre...nem volt pénzem iskolára. Jártam egy évig Havas média sulijába...nem volt pénzem befejezni.
Akkor most vágjunk a közepébe. Nekem már rohadtul elgem van ebből a képmutató világból, ahol csak az szerezhet diplomát, akinek pénze van. Ahol csak az számít értelmiséginek, akinek diplomája van. R-go, csak az az okos, aki gazdag! Na ne már! Nem veszi észre magát az állam? Igen, vannak olyan tevékenységi területek, ahová kéne egy kis tudás, mondjuk azért orvos ne legyen az ember nyolc általánossal- persze a boncorvosnak már mindegy. Volt már rá példa, hogy lementem a háziorvoshoz, mert beteg voltam, aki megkérdezte, hogy mit szoktam ilyenkor szedni? És felírta azt a gyógyszert, amit én mondtam neki.
Szeretném, ha elég lenne végre a tehetség, az akarat! Gór Nagy Mária mondta nekem, mikor közöltem, hogy nekem nincs ennyi pénzem az iskolára, hogy akkor én nem vagyok elég elszánt! Hát komolyan mondom, azt hittem megütöm! Nem is akartam többé oda járni! Akinek a pénz jelenti az elszántságot...
Most is éppen állást keresek, vannak undorító munkahelyek- képmutatás- utálom! Szeretnék írni valahol, szeretnék ezzel pénzt keresni, de a magukra nagyon büszke lapok még csak válaszra sem méltatják az embert! Legalább annyit a másik orra alá lehetne dörgölni, hogy: vettem ,hogy jönnél, de nem kellesz- mert nem vagy a haverom haverja, húzz az anyádba!
Kérdezitek, hogy miért lesz kurva az ember lányából? Talán ezért? Talán azért, mert én is jó életre vágyom, de nem vagyok egy kereskedő tipus, akit ha kirúgnak az ajtón, az ablakon mászik be! Én nem fogok telefonon zaklatni embereket, én sem szeretem ha engem zaklatnak. Én nem fogok senkire rátukmálni semmit! Pedig nincs baj a kommunikációs képpességeimmel, elhihetitek!
Aztán otthon ül az ember, ki tudja hányadszor az életben, az interneten olvassa az állás hirdetéseket. 2 variáció van! Jó pénzkereseti lehetőség mások képébe mászásával, és überszardolgok eladásával, ha kellő vastag a bőr a képeden, hogy jókat hazudj róla. Vagy! Jó pénzkereseti lehetőség filmezéssel, esetleg szexmentes meztelen masztizós csetes meló, hadd csurgassa rád a nyálát a sok kiéhezett vén trotty. Szép kilátások. Erre mondják egy generációval felettünk, hogy mekkora lehetőségek vannak előttünk, mert mi fiatalok vagyunk. Nekik nem volt ennyi. Na ja, csak majdhogynem börtönbe csukták őket, ha nem melóztak sehol. Egy életet lehúztak a cégnél, aztán most meg élvezik a megérdemelt nyugdíjat. Lehet ,hogy nekik ez most kevés, de nyugi mami és papi, nekem szerintem nem is lesz nyugdíjam!
Nos ezek után a szép szavak után, amelyekkel kifejezésre bírtam magam, még valaki újságíró vagy bármi más egyéb szakirányú állást ajánl nekem, azt örömmel veszem. (a többi írást bizonyítja, hogy tudok én ám szépen is írni)
Habár-határozottan úgy érzem, hogy most romlottak az esélyeim...