Én, a repedés

Egyébként jól vagyok. Tényleg.
A véremben komótosan csordogál a méreg.
A falat bámulom – tudod, néha rám tör az unalom.
A falon egy repedés fut végig.
Célja, hogy elérjen az égig.
De a sors furcsa fintora a plafon.
Meggátolja, hogy a repedés fusson szabadon.
Ekkor eszembe jut az élet. A nagybetűs.
A fal a világ, én vagyok a repedés.
Mohó vagyok, sokra vágyom, hiszen lehetne cél a plafon-
De nekem az ég kell, a végtelen.
Pedig tudom, hogy csalódás a vége
A plafon nem enged az égbe.
Ekkor széthasít a fájdalom.
Én, a repedés, ezerfelé kúszok a falon.
Szálaim mindegyike párbajra hívja a plafont.
De szétúszik az erő, elszáll az akarat
Ezer vágyam még tovább szalad.
Már hullik a vakolat…
A fal a világ, én voltam a repedés.
Az életem ezerfelé szakadt,
Majd a világ összedőlt bennem.