Hát Kedveskéim! Kezdek én már belefáradni ebbe a szervezkedésbe. Két napja nem is foglalkoztam az üggyel. Viszont ünnepélyesen bejelentem, hogy van székszoknyácska, fehér masnival. :) Bár üröm az örömben, hogy az érdem nem az enyém. Elmarad tehát nálam a büszkeség fennen érzése. Pedig már szétnéztem az agyam ez ügyben a neten - jól van jól van, lenyelem a békát. Ide szakember kell! Nem kellet sokat várnom és talált a hajdani általános iskolai osztálytársnőm (aki manapság esküvőszervező) egyhamar nekem a közelben cuccot- és ráadásul messze a legolcsóbbat, amibe eddig belefutottam. Kész szerencse! Örök hálám üldözni fog Eszter! (-szegény Eszter) :)
Na már most, ezen kívül persze semmilyen történés nem játszik be nálam. Illetve vannak munkahelyi nyalánkságok, amiről szívesen pletyiznék, de félő, hogy a végén oda nem való szemek elé kerülnek nemes kis betűim- és azt soha nem bocsájtanám meg magamnak. Levezettem már ennek következményeit, melynek vége -a kirúgástól kezdve, a depresszióba merült munkanélküliségen át- egészen az esküvő helyszínén való kiakasztott tábla volna. Rajta a felirat: csőd miatt az esküvő elmarad...
Ami még hátra van, az a nyilvános bocsánat kérés, hogy az egyel előbbi irományomban - szánom bánom- elfelejtettem megemlíteni a vőfélyt. :( A figyelmesebbek az oldalirányú hozzászólásokban láthatják, hogy a kedves azért biztos ami biztos alapon megérdeklődte, hogy : Vőfély van? :D Köszönjük kérdésed Attila, tudtunkkal (még) van.
Ez meg itt a vége sor. puszipá