Egyre inkább, napról napra a történések tükrében az a véleményem, hogy önzőnek kell lenni, és csak magunkat kell nézni.
A határokat, vagy kereteket pedig mindenki húzza meg saját maga az önzősége körül.
Mindenki maga döntse el, hány embert tapos el az életben, és hogy mennyire.
Meg fogok keményedni - és ez a célom. Nem akarok már ilyen törékeny kis virágszál lenni. Jobban szeretnék inkább fa lenni.
Tudom, hogy Te azt szereted bennem, de nem élhetek így le egy életet, legalábbis boldogan nem.
Fogok virágozni és gyümölcsözni, és élőlény maradok. Lesznek odúim, ahová beférkőzhetnek az ügyesek, és lesznek fészkeim is, hogy elszállhassanak rólam a repülni vágyók.
Akkor te az odúnál maradsz, ugye? Gondoltam. Kiváltságos vagy, mert kevesen férnek oda. Egyre kevesebben.
