Az igazság az, hogy az elméleteim sorra megdőlni látszanak. A legutóbb a kapcsolatomat illetően azt az elméletet szőttem, hogy igazi kis házitündérré válok, hiszen ha nem csak csinos vagyok, és kedves, hanem még a háztartást is tökéletesen vezetem és kiszolgálom a kedvesemet, akkor én is visszakapok majd egy marék szeretetet, törődést és gondoskodást. Hát nem ez lett...
Nagy lelkesedéssel vágtam bele az új szerepembe, és meg kell, hogy mondjam: élveztem is a dolgot. Kedves voltam, mosolygós, szívesen pattantam fel a székemből, ha valamit csinálni kellett. Egész nap mosogattam, pakoltam, főztem (még sütöttem is, ami nálam nagy szó), mostam, takarítottam, és természetesen kiszolgáltam a ház urát. Azt hittem ezzel olyan dolgot teszek, hogy életünk végéig imádni fog érte, és boldogan élünk míg meg nem halunk. Ehelyett 2 nap alatt hozzászokott a dologhoz, többé nem dicsért meg, inkább várta, hogy mikor teszem elé a kaját. Utána pedig elterpeszkedve a konyhaasztalnál, odacsapta a poharat és azt mondta: szomjas vagyok. Na ennél a résznél azért lefagyott a vigyor az arcomról. De nem gáz-mondtam magamnak. Nem kell mindent túlreagálni. Később egyre inkább azt éreztem, hogy ettől a viselkedésemtől nem az irántam érzett szerelme nő, hanem az önbizalma, és a férfiasságtudata. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy egy szép estén enyhén illuminált állapotban a fejemhez vágta, hogy a szertet nem ebben rejlik. Őt hidegen hagyja, hogy kiszolgálom, nem kell elé tenni a vacsorát stb. Nem akartam már mondani, hogy lehet a szeretet nem (csak) ebben nyilvánul meg, de a gondoskodás viszont igen! Héj emberek! Mi van veletek? Hát ti már semmit sem tudtok értékelni? Én meg golyózzak be a marhaságaitoktól, hogy attól mégis mitől vagyok jó nő? És jönnek sorra a vadbaromságok az agyamba. Mi van ha ez jel? Ez a sok hülyeség jel, hogy ne menjek hozzá. Hogy nem ő a megfelelő, és így mutat utat az ég? De lehet, hogy ez lecke, amit meg kell oldanom, és megtanulnom? Vagy én vagyok túl komplikált? Lehet hogy tényleg velem van a baj?

Szóval az elméletem a párkapcsolatokról az ellenkezőjére változott. Most dühömben úgy érzem: Szarni bele csajok! Érezzük jól magunkat, várjuk meg míg a hímek teszik elénk a kaját. Néhány alkalom után majd értékelni fogják, amit tettünk. Főleg, ha mindeközben az orruk alá dörgöljük, hogy a szeretet nem ebben nyilvánul meg!