Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél!
Ez most a nagy kérdés. A nagy kérdése életemnek. Egyszer már feladtam az álmaimat egy férfiért. Egy férfiért, aki aztán elhagyott. Nos, vannak olyan álmok, amelyeknek teljesítése később pótolható. És vannak olyanok, amelyek nem. De milyen áron teszi az ember azt, amit szeretne? Ha folyton csak a saját fejem után mennék, és azt tenném, amit csak szeretnék, akkor más- számomra szintén- fontos dolgokat veszítenék el.
Tehát minden választás kérdése. Az élet egy nagy választás. Hűha! Nagy felfedezés, ugye. Ezt mindenki tudja- de, nem mindenki érti meg. Az egész alapja talán a motiváció. Hogy kit mi motivál a választás irányába. A kisebb vagy a nagyobb karfiolt vegyem meg a piacon? Attól függ, hogy mihez kell. Elköltözzek az egyik lakásból a másikba? Hagyjam, hogy azt tegyük, amit a barátom (nőm) akar, vagy az legyen, amit én szeretnék. Ez mind annak a függvénye, hogy mennyire vagyunk motiváltak. Ha az ember (reálisan) valamit nagyon akar, azt fogja tenni. És ha mégis az ellenkezőképpen dönt más kedvéért, akkor nem fair a másikat hibáztatni. Vagy ha mégis ezt teszi, hirtelen felindultságában már nem lehet, hiszen utólag bánta meg a dolgot. Akkor kérdezem én, miért nem gondolkozik el az ember fia, hogy a saját döntéseink - kinek nagy kinek kisebb- kakis medrében ülünk. Vannak még remek mondások, hogy hogyan kéne cselekednünk ahhoz, hogy ne bánjuk meg tetteinket. Ugyan már! Ki ne bánta volna már meg egy-egy bal lépését az életben? Erre találták ki többek közt a bocsánat szócskát is – már abban az esetben, ha ez a ballépés mást is érintett. Ha nem, az a szerencsésebb helyzet, hiszen „csupáncsak” a saját imént említett medrünket mélyítettük. És nagyon csúnya dolog másokat okolni a saját döntéseink miatt. Másik fontos kulcsszó a fontossági sorrend. A döntéseinket mindig a szerint tesszük, hogy az adott helyzetben mi számít fontosabbnak. Előfordul néha, hogy később már változik a fontossági sorrend, átértékelődnek bennünk a dolgok. De akkor már nincs jogunk a másik fejére olvasni, hogy ki miatt történtek az események. Mindezzel valamint a döntéseink következményeivel számolni kell. És bizony, mindig benne van a pakliban, hogy rosszul döntünk. Ezért is felesleges ezen rágódni.
Van erre egy jó mondásom: Ne félj a rossz döntésektől- nincsenek.
Vannak nagy döntések, és kis döntések, de mindenképpen relatívak. Én hiszem, hogy az életben semmi sem történik véletlenül, később végül rájön az ember, hogy így volt jó ahogy. (még, ha korábban ez ellenkezőjére is jöttünk rá)
