Van egy elméletem...

Nagyon rég nem írtam már ide. Úgy éreztem nem ért elég inger, külső behatás ahhoz, hogy bármiről is érdemben tudnék írni. De most mégis eszembe jutott valami. Valami nagyon fontos.
Olvastam egy könyvet, ami nagy hatással volt (van) rám. Hihetetlen az, ami a könyvben áll, én mégis hittem benne. A könyv címe itt nem is fontos. A pozitív gondolatok tudatos használatát boncolgatja az írás. Az alapelv az, hogy csak kérni kell és megkapod. Az univerzum azt szállítja neked, amire a legtöbbet gondolsz, és elhiszed azt. Nos, én kipróbáltam a dolgot. Nagyon akartam valamit, elhittem és megkaptam azt, amit kértem. Aztán történt egy sajnálatos esemény. A gondolataim csak a körül forogtak. Nem érdekelt semmi. Az, amit korábban elhittem, hogy az enyém lesz, nem lett az enyém. Meggondolták magukat. Mindez pár nap lefolyása alatt történt meg. Az események nem azt bizonyítják, hogy a könyv rossz, hiszen nem történt meg amit akartam. Épp ellenkezőleg. A könyvben leírtak működnek, hiszen mihelyst elbizonytalanodtam, és már nem éreztem enyémnek a dolgot, elvette tőlem az univerzum. Amitől féltem, az következett be. Van azért egy negatív észrevételem is. Habár határozottan állítom, hogy alkalmazható az elmélet, a hétköznapok gyakorlatába igencsak nehéz átültetni. Ha valakit például egy halál eset tör meg, nehéz pozitívan gondolkodni, és a jót látni mindenben. Elhinni, hogy az életünket mi alakítjuk. De garantálom, hogy ha elég erősek vagyunk, menni fog. Nekem is van azóta egy másik lehetőségem, hogy megkapjam, amit akarok-mert nem adtam fel, és hiszek. Mindezt fél perccel azután értem el, hogy kértem.
Kérjetek csak bátran- és megkapjátok!