Ez mindent elárul. Mindenre rá lehet fogni, rá lehet húzni, mindenre magyarázat, bármi is történjen a nagyvilágban. Mintha egy vallási fanatista mondás lenne- Isten útjai kifürkészhetetlenek, ez a karmád stb. Hogyan döntse el az ember, hogy az élete jó vagy rossz? Minden viszonyítás és megélés kérdése. Hiszen mindenkinél él valaki rosszabbul és jobban is. Lehetsz te hajléktalan boldog vagy multimilliomos szerencsétlen. Tényleg a pénz befolyásolná az egészet? Ilyenkor jön a jól bevált mondat: akit nem boldogít, az adja nekem! De kit ne boldogítana?
Annyi szép dolog van a világon, amiért érdemes élni, aminek lehet örülni. A tündöklő napfelkelte, a zöldellő mezők, a fák, a madárcsicsergés, a virágok illata, jóleső nyári eső, barna szemű kis őzike tekintete, a szél simogatása… Ezek valamelyikének bárki bárhol tud örülni. De nem biztos, hogy egy fedél nélkülit boldogít a nyári eső, egy allergiást a virág illata, a vakot a napfelkelte, egy láb nélkülit a zöldellő mező. A vadász megöli az őzet, ahogyan az élet sötét oldala megöli az álmokat. Telhetetlen az, akinek bár szép a kerti virág az ablak alatt, de trópusi növényeket illatára vágyik távoli esőerdőkben? Elítélendő ezért, ha úgy érzi, az élete rossz, mert soha nem juthat el oda? Mindenkit vígasztal a tudat, hogy lehetne rosszabb is, ha még kertje sem lenne? Bele kéne törődni abba, hogy mások eljutnak az őserdőkbe, akiket talán tizedannyira sem érdeklik a virágok illata? Elítélendő a gyermek, aki boldog a 100 forintos csokoládétól, amire keservesen keres nap, mint nap a szülő, de jobban ízlene neki az ezer forintos bonbon? A szegény ember értékeli azt, amit neki dob a gép. Megveszem a turkálóban a pulcsit, ami tetszik, de nagyon tetszik szemben a világmárkák közt az a másik is. És az a bolt tömve van. Én egy –két ember közt állok a porban, és csak nézek ki a fejemből…
Meghalni 37 évesen az életbefáradásban? Maradt 3 gyerek, egy feleség, néhány régi koncertkép. A zenészek korán halnak, fáj nekik az élet.
Meghalni 65 évesen az életbefáradásban? Maradtak a nyugodt, békés nyugdíjas évek, a régi jó barátok, és másfél millió- az élet hozadéka.
Miért élünk? Hogy dolgozzunk? Vagy azért dolgozunk, hogy éljünk? Hol találjuk meg mégis a boldogságunkat? Szegényen is boldog az ember, de gazdagon még boldogabb? Vagy a szeretet érzése tesz gazdaggá?
Szerintem két dolog kell a (civilizált) élet boldogságához: egy rahedli pénz, és jó sok barát, akivel mindezt elköltheted.
