Sziasztok!
Bekövetkezett hát, aminek be kellett! Asszony sorsra jutottam. Mindig idegesített ez a megnevezés, de most valahogy más értelmet nyert bennem. Korábban azt hittem, hogy ez csak egy papír, hogy nem változik semmi. Kézzel foghatóan nem is változott, de ami az 'idebentet' illeti... a lelkem felszabadult. Biztos lett a bizonytalan, határtalan a véges, nyugodt a nyugtalan, bátor a félő, egyszóval Boldog! Ez vagyok Én. :) Igazából nem is tudom szavakba önteni, hogy mit érzek most. Egyfajta megkönnyebbülést. Könnyű lettem...
Az esküvőm napja olyan számomra, mintha álmodtam volna. Még fel sem fogtam mi történik és már vége is lett. Rohanás, kapkodás, idegeskedés, pörgés és az óramutató csak forgott körbe- körbe, mintha gyorsított felvétel lett volna az élet. A ruhám gyönyörű volt, a vőlegény gyönyörű volt, a helyszín gyönyörű volt. Minden adott volt egy jó esküvőhöz. Részesei lehettünk a csodának, amint a nap ránk ragyogott, mintha csak egy Isteni sugallat suhant volna keresztül a pillanaton a vihar utáni csöndben. Mikor már azt hittük minden veszve van, Valaki odafentről a kezét nyújtotta felénk és felemelt az égig...ilyen volt a mi esküvőnk. Köszönjük.
Nagyon részletes leírást nem szeretnék itt közzé tenni, mert elmondhatatlan. Mindenkinek hálásak vagyunk, aki megtisztelt jelenlétével és emelte legboldogabb napunk fényét. Az időközben felmerült problémák pedig csak rontanák jelen írásomat, úgyhogy azt majd egy ezt követő cikkben teszem közzé nyílt panaszlevél formájában.
Képeket a következő oldalon láthattok: www.zsizell.mlap.hu
