Vannak napok, amiket az ember a pokolba kíván. Ilyen napjaim voltak nekem hétvégén. Kicsi fiúnkat megtámadta valami fránya vírus, és közel 40 fokos lázzal hánykolódott egyik oldaláról a másikra és vissza. Hiába meséltük neki, hogy az éjszakai fürdőzés menő dolog, és mások fizetnek ezért a wellness-ben, valahogy a második napot már nem élvezte annyira- és mi sem. Na jó, mi az elsőt sem. Ügylet, idióta doki persze, semmivel sem okosabban, de legalább nem butábban tértünk haza. Kúp, szirup, hűtőfürdő cirkulálta végig a napokat. Végül pöttyök, vörös torok, normális -saját- doki, megnyugvás. Láz el, remény vissza.
A hétvége összesítője: megszámlálhatatlan szívinfarktus közeli állapot, ezerszer lerázott hőmérő, éjszakai wellness a gyerekkel, idegbaj, kúpok, nulla alvás, két szelet kenyér (fejenként egy), visszatérő remény felborult napirenddel, meg egy nyűgös gyerek.
