Az az igazság, hogy eddig minden mondatomat úgy kezdtem, mint a gyerekek: Egy valamit nem értek.... Most valahogy úgy kezdeném, hogy millió dolgot nem értek. És mindezt egyszerre nem bírom én most érteni.
Például nem értem, hogy miért nem értenek engem az emberek. Nem értem, hogy miért vitatkozom állandóan a párommal, és rajta kívül (nem túlzok) soha senkivel nem vitatkozom. Nemhogy veszekedjek. Ezért érzem folyton úgy, hogy vele van a baj. Ettől a véleményemtől persze én a világ leggonoszabb, legbeképzeltebb embere címet elnyertem. Folyton a fejemhez is van vágva, hogy én sem vagyok tökéletes. De hiszen, tudom, hogy nem vagyok az! Mégis mondja meg nekem valaki: miért pont bennem lenne a hiba, ha egyszer csak vele veszekszem (hülyeségeken), míg ő sokszor keveredik konfliktus helyzetbe egyébként is. A minap rájöttem a hiba okára, azon felül, hogy én meg türelmetlen vagyok minden bizonnyal.
Azt mondja nekem: Mások szerint nem egészséges a bal oldalunkon aludni, mert ott van a szívünk és elnyomjuk. (hosszabban mondta, nem ez a lényeg.)
Erre én: ÁÁÁ, szerintem ez hülyeség. (aludj nyugodtan a bal oldaladon továbbra is- szándékkal)
Erre ő sértődötten: Dehát én nem azt mondtam, hogy ez most hülyeség vagy nem hülyeség, nem azt kell most eldönteni, csak úgy mondtam, hogy mit hallottam!!!!! Eszméletlen - rögtön magára veszi, mintha őt akarnám bántani ezzel. Más ember ezt úgy reagálná le, hogy:
1. Na ja. Én azért ezentúl is a bal oldalamon fogok aludni.
2. Így látod? Nem tudom igaz e. Majd elgondolkozom rajta...
3. Szerintem igazuk van. Mától a jobb oldalamon alszok.
De könyörgöm rajta kívül ki reagálja le úgy a dolgokat, ahogyan ő teszi? Hát ne csodálkozzon ha vitahelyzet születik! Erre persze én úgy reagálok, hogy: mi bajod van már megint, miért nem tudsz normálisan válaszolni? Itt jön képbe az én türelmetlenségem. És ebből a végeláthatatlan vita. Persze néha gyakorlom az önmegtartóztatást. (mondjuk az első 5 esetben)
Bizotosan sok ember van a világon, aki furcsán reagálja le a dolgokat. Biztosan sok az elvont fazon. Vannak ilyenek körülöttem-művészek. De ő mégcsak nem is az. Szerinte, ha két ember véleményt cserél, mondatokat fűz a másik mondatai után, az nem beszélgetés, hanem vita. Valaki magyarázza már el neki, hogy nem minden eszmecsere vita! Persze az is lehet, hogy az ember azzal toleránsabb, akivel nem él együtt? Szokták is mondani, ha valaki panaszkodik egy másik ember tuljadonságára, hogy: nem érdekel, nem én élek vele együtt! Az ember a haverjait, barátait el tudja fogadni olyannak amilyen, és elviseli a találkozások alkalmával a hülyeségeit, akkor miért nem tudjuk ezt megtenni pont azzal, aki a világon a legfontosabb nekünk? Akinek nem a párja a legfontosabb, annál ez a kérdés ne legyen gondolat megindító- sőt akkor annak nincs is ilyen problémája, hiszen szinte haver szinten van a másik fél.
Na! Erre keresem én most itt a választ.
Vita mentes napot mindenkinek!